Kedvcsináló
Új ausztriai partnerintézményünk
Mező Melinda - PHNÖ
Másod évfolyamos, tanító szakos hallgató vagyok, természetismeret műveltségterületen.
2012. őszén jelentkeztem Erasmusra Ausztriába, Badenbe. Miután sikeresen elnyertem a pályázatot 2013. február 8-án költöztem ki Badenbe. A szemesztert az egyik csoporttársammal végeztem el, vele együtt jártam iskolába és együtt is laktunk.
Baden bei Wien egy 20.000 fős kisváros Bécstől 23km-re fekszik. Mint településről 1480 óta vannak történelmi feljegyzések. Nevéből is következtethetünk rá , hogy fürdővárosként üzemelt a múltban és napjainkban is. Rengeteg történelmi épülettel és fürdővel rendelkezik, nagyon szép, családias város.
Itt található a főiskola is, Pädagogische Hochschule Niederösterreich. A főiskolát 2007.október 1-jén alapították. A tanulók száma körülbelül 3000 fő. Az intézményben tanító és tanárképzés is folyik.
A teljes beszámoló megtekinthető/letölthető innen.
2012. őszén jelentkeztem Erasmusra Ausztriába, Badenbe. Miután sikeresen elnyertem a pályázatot 2013. február 8-án költöztem ki Badenbe. A szemesztert az egyik csoporttársammal végeztem el, vele együtt jártam iskolába és együtt is laktunk.
Baden bei Wien egy 20.000 fős kisváros Bécstől 23km-re fekszik. Mint településről 1480 óta vannak történelmi feljegyzések. Nevéből is következtethetünk rá , hogy fürdővárosként üzemelt a múltban és napjainkban is. Rengeteg történelmi épülettel és fürdővel rendelkezik, nagyon szép, családias város.
Itt található a főiskola is, Pädagogische Hochschule Niederösterreich. A főiskolát 2007.október 1-jén alapították. A tanulók száma körülbelül 3000 fő. Az intézményben tanító és tanárképzés is folyik.
A teljes beszámoló megtekinthető/letölthető innen.
Bécs, Ausztria – Szalai Ágnes
Az Erasmus program ösztöndíjpályázatát elnyerve 4 hónapot töltöttem Bécsben. Az ösztöndíj 2007-es év őszi félévére, október 1-jétől január 31-ig szólt. Szerencsémre az egyik csoportársam szintén elnyerte, így ketten indulhattunk neki felfedezni az osztrák fővárost. Korábbi Erasmus-hallgatóktól megtudtam, hogy érdemes a kollégiumi szállásról időben gondoskodni, mert hamar elfogynak a helyek. Ennek eleget téve már május elején lefoglaltuk a kollégiumi szállásunkat a bécsi Erasmus-koordinátorunk közremüködésével, akinek a személyében egy nagyon figyelmes, türelmes emberrel ismerkedtünk meg. Teljeskörűen tájékoztatott minket az ottlétünk részleteiről, bár amikor a Learning Agreement kitöltésére került a sor, akkor voltak nem egyértelmű dolgok, de segitőkészen megoldotta a problémát.
A teljes beszámoló megtekinthető/letölthető innen.
A teljes beszámoló megtekinthető/letölthető innen.
Bécs, Ausztria – Pásztor Alíz
Mindig is szerettem volna külföldön tanulni. Mivel a németet majd magam is tanítani fogom, szerettem volna minél kiválóbban beszélni, amit sajnos itthon nem lehet megtanulni.
Mikor megláttam a hirdetést, egyből jelentkezetem, és nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy felvettek a PH-Wien-re, Bécsbe.
Azonnal megkezdtem az előkészületeket, szálláskeresést, pénzváltási lehetőségek, térképvásárlás, stb.…
Folyamatos levélkapcsolatot tartottam koordinátorommal, Dr. Thomas Bauerrel, aki mindenben a rendelkezésemre állt, segített.
A teljes beszámoló megtekinthető/letölthető innen.
Mikor megláttam a hirdetést, egyből jelentkezetem, és nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy felvettek a PH-Wien-re, Bécsbe.
Azonnal megkezdtem az előkészületeket, szálláskeresést, pénzváltási lehetőségek, térképvásárlás, stb.…
Folyamatos levélkapcsolatot tartottam koordinátorommal, Dr. Thomas Bauerrel, aki mindenben a rendelkezésemre állt, segített.
A teljes beszámoló megtekinthető/letölthető innen.
Bécs, Ausztria – Kiss Kinga
2004 tavaszán nagy örömmel vettem tudomásul, hogy sikerült elnyernem a Sokrates/Erasmus program egyik ösztöndíjas helyét Ausztriába, név szerint Bécsbe.
Az elindulást átfogó szervezés előzte meg. Maga az ösztöndíj 4 hónapra szólt, melyet a Pädagogische Akademie in Bundes Wien nevű intézményben töltöttem el külföldi hallgatóként 2005. 02. 03-2005. 06. 03-ig. Természetesen nem egyedül utaztam, hanem az egyik csoporttársammal és barátnőmmel, Szántó Zsuzsannával, akinek szintén sikerült megkapnia ezt az ösztöndíjat. A kiutazást egyénileg szerveztük meg. A szállásunkat a fogadó intézmény koordinátora szerezte számunkra, akivel mind az elutazás előtt, illetve a program ideje alatt szinte napi kapcsolatban álltunk. Egy ismerős segítségével sikerült megtalálnunk a szállást, mely Bécs 8. kerületében (Laudongasse 20. 1080), a Belvárosban található.
Azért, mint ez általában lenni szokott, nem ment minden olyan gördülékenyen, mivel már a beköltözésünk kisebb problémával kezdődött, ugyanis a szállásunk csak egy hónappal későbbre lett lefoglalva. De a szerencsének köszönhető, hogy némi helyi segítséggel, sikerült üres szobát találni, így elfoglalhattunk a szállásunkat a hatalmas épület 6. emeletén. A szobánk jól felszereltnek mondható, főként az itthoni körülményekhez képest. Kétágyas szoba, zuhanyzóval, mosdóval ill. közös konyha használattal. Ami szerintem nagyon jó volt, mert az idő elteltével ez lett a központ. Itt tudtunk találkozni a szint többi lakójával. Ebből talán egyértelműen következik, hogy nem csak étkezési időben tartózkodtunk itt, hanem az estéink egy részét is ott töltöttük el. A konyha maximálisan felszerelt mindenféle háztartási eszközzel, 2 tűzhellyel, 3 hűtővel. Saját szekrénykével, és egy hatalmas asztallal.
Amúgy az egész kollégium jól felszereltnek mondható. Az edzőteremtől a mosókonyhán át, a szaunáig, szoláriumig minden megtalálható benne. Három terasszal is rendelkezik. Az egyik, a legnagyobb a 2. emeleten található, ahol jó időben szívesen napfürdőztünk. A 8. emeleten lévő teraszokról gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé a belvárosra.
A megérkezésünk utáni napon jelentkeztünk a fogadó intézménynél, ahol tájékoztatást kaptunk a különböző kurzusokról, szemináriumokról, gyakorlatról illetve magáról az iskoláról. Az első 2 hétben egy nyelvtanfolyam volt, amelyen a koordinátorunk tanácsára nem vettünk részt, mivel ő úgy ítélte meg, hogy a nyelvi ismereteink megfelelőek az órákon való aktív részvételhez. A kurzus utolsó napján azért megjelentünk, ahol bemutatkoztunk és megismerkedtünk a társainkkal. Ebben az intézményben velünk együtt 35 külföldi diák tartózkodott, akik szintén egy másik országból érkeztek. Pl.: Belgium, Németo., Lengyelo., Cseho., Litvánia, Észto., Portugália, Spanyolo., stb. Az intézmény hallgatói önkormányzata egy fogadást tartott a számunkra.
A félév 2005. 02. 14-én kezdődött, amikor megkezdődött az aktív tanítás. Magunk választhattuk ki, hogy milyen előadásokat és szemináriumokat szeretnénk látogatni. Nagy segítség volt számomra az intézmény honlapja, mivel minden aktuális információt naprakészen meg lehetett találni rajta. A 4 hónap folyamán a következő tanórákon, ill. kurzusokon vettem részt: Deutsch als Zweitesprache/ Deutsch als Fremdscprache (Német, mint második nyelv/Német, mint idegen nyelv, Deutsche Literatur (Német irodalom), Grammatik (Nyelvtan), Musikerzihung (Ének-hangképzés), Willkommen Europa- Modul (Üdvözlet Európában), Intensivkurs Deutsch (Nyelvtanfolyam német), Deutschkurs fur Fortgeschrittene (Német nyelv haladóknak), Österr. Kultur und Landeskunde m. Exkursionen (Osztrák kultúra és országismeret), ill. Schulpraktische Studien (Iskolai tanítási gyakorlat).
Az egyik legérdekesebb és legmozgalmasabb szeminárium az országismeret óra, mely során megismerkedhettünk Ausztria történetével, kultúrájával és a többi erasmusos diák országának a helyzetéről a második világháborúban. Ezen óra keretein belül eljuthattunk olyan helyekre, ahová az átlag emberek nagy része nem. Pl.: A Természettudományi Múzeum tetejéről vethettünk pillantást Bécs belvárosára, illetve a kulisszák mögé is bejuthattunk, ahol tudományos munkát végeznek, és megnézhettük a város "második legnagyobb temetőjét". Ez különösen érdekes, meglepő és elrettentő volt, mivel különböző korú, nemzetiségű emberek csontjait láthattuk kategorizálva. A szeminárium vezetője kirándulást is szervezett nekünk az Ausztria történelméhez kapcsolódó helyekre. Így jutottunk el Csehországba, Cesky Krumlovba egy két napos túra keretében.
A gyakorlatot egy ún. Hauptschule-ban töltöttem, ami a magyarországi felső tagozatnak felel meg. Az osztrák iskolarendszer bizonyos mértékben eltér a nálunk megszokottól. Az első gyakorlati napon mi is meg voltunk lepődve, amikor 14 évesekkel találtuk szembe magunkat. De úgy gondolom, hogy a feladatot sikeresen végrehajtottuk. Ez az iskola több szempontból különleges volt. Az egyik szembetűnő különbség, hogy ez az iskola a kooperatív módszert alkalmazza, amelynek több fő tulajdonsága van, a gyerekek különbözőssége miatt. Mint köztudott Ausztriában, főként Bécsben rengeteg a kisebbség. Nagy számban megtalálható a török, a hajdani Jugoszlávia utódállamaiból jövő népek, macedón, stb. kisebbségek. Éppen ezen okból kifolyólag az oktatás módszerét az adott körülményekhez kellett igazítaniuk. Sok esetben a gyerekek nem ismerik eléggé a német nyelvet, és egyértelműen ez okozza a legnagyobb nehézséget. Számukra plusz órában történik a nyelv ismeretének és használatának elsajátítása, javítása. Ebben az intézményben olyan tanulók is helyet kaphatnak, akiknek egy adott tantárggyal nehézségei vannak. Éppen ezért a tanároknak többnyire háromféle feladatsort kell egy adott óra anyagához összeállítani, ill. a dolgozatoknál is hasonlóképpen. Eme dolgok indokolják, hogy az órák többnyire ún. "TEAM-teaching" keretein belül zajlanak, amikor egyszerre akár 3 tanár is az osztályban tartózkodik. A szereposztás a következő: egy tanár tartja az órát, a másik kettő pedig figyel, segíti a gyerekeket a feladatmegoldásban stb.. Tanítási gyakorlataink során (AHS) számos esetben találkoztunk azzal a szomorú ténnyel, hogy a pedagógusok saját maguk sincsenek tisztában a különböző módszerekkel, vagy azzal, hogy a módszer kinek a nevét jegyzi. Megdöbbenve figyeltük a különböző órákat, hogy mennyire eltér pl.: a tanagyag, a munkatempó, egy-egy téma feldolgozásának időtartama a Magyarországon megszokottakhoz képest. Ez többnyire minden tantárgynál megnyilvánult. A szakvezetőnk jóvoltából mi is résztvehettünk a diákoknak szervezett kirándulásokon. Így jutottunk el Bécs legnagyobb kertészetébe, ill. Mauthausen-be, ahol egy volt koncentrációs tábort látogattunk meg. Hátborzongató volt. Több tanórát tartottunk, történelem és nyelvtan témakörben. Ezen kívül egy projektmunkában is részt vettünk, irányító szerepkörben. A gyerekek elfogadtak bennünket, és úgy érzem, hogy semmi féle hátrányunk nem származott a más anyanyelvből.
Eme négy hónap nagyon a szívemhez nőtt és bevallom őszintén, az elején nem igazán találtam a helyem újra itthon. Rengeteg ismeretséget kötöttünk, bátran ki merem jelenteni, hogy egy-egy esetben igazi barátságot. Mindenképpen szeretném megemlíteni azokat, akikkel egy kollégiumban laktunk, főként egy mongol lányt Ugimoont és egy német fiút, Patrikot. Nekem korábban is és most is csak jó tapasztalataim voltak az osztrákokkal kapcsolatban. Ahol tudtak, ott maximálisan segítettek. Ha Bécsre gondolok, elsőként mindig az jut eszembe, hogy mennyi különféle ember, nemzetiség él ott. Szerintem ez nem baj, így lesz kerek és egész a világ.
Egész idő alatt adták magukat a helyzetek és egyre aktívabban tudtunk részesei lenni a társadalmi életnek. Egy véletlen folytán jutottunk el egy diákszövetséghez, vagy klubhoz, melynek már a neve is árulkodik a kötődéséről: Széchenyi klub. A Bécsben élő magyar diákok részére, egy magyar származású, de osztrák állampolgárságú egyetemista hozta létre. A létszám nem volt nagy, de a lelkesedés a találkozásokkor, filmvetítésekkor annál inkább.
Úgy érzem hasznomra vált az, hogy külföldön hosszabb időt eltölthettem. Mindenképpen sokat nyertem vele. Önállóságot, tapasztalatot, nagyobb látókört, és persze a Zsuzsi személyében egy barátot.
Az elindulást átfogó szervezés előzte meg. Maga az ösztöndíj 4 hónapra szólt, melyet a Pädagogische Akademie in Bundes Wien nevű intézményben töltöttem el külföldi hallgatóként 2005. 02. 03-2005. 06. 03-ig. Természetesen nem egyedül utaztam, hanem az egyik csoporttársammal és barátnőmmel, Szántó Zsuzsannával, akinek szintén sikerült megkapnia ezt az ösztöndíjat. A kiutazást egyénileg szerveztük meg. A szállásunkat a fogadó intézmény koordinátora szerezte számunkra, akivel mind az elutazás előtt, illetve a program ideje alatt szinte napi kapcsolatban álltunk. Egy ismerős segítségével sikerült megtalálnunk a szállást, mely Bécs 8. kerületében (Laudongasse 20. 1080), a Belvárosban található.
Azért, mint ez általában lenni szokott, nem ment minden olyan gördülékenyen, mivel már a beköltözésünk kisebb problémával kezdődött, ugyanis a szállásunk csak egy hónappal későbbre lett lefoglalva. De a szerencsének köszönhető, hogy némi helyi segítséggel, sikerült üres szobát találni, így elfoglalhattunk a szállásunkat a hatalmas épület 6. emeletén. A szobánk jól felszereltnek mondható, főként az itthoni körülményekhez képest. Kétágyas szoba, zuhanyzóval, mosdóval ill. közös konyha használattal. Ami szerintem nagyon jó volt, mert az idő elteltével ez lett a központ. Itt tudtunk találkozni a szint többi lakójával. Ebből talán egyértelműen következik, hogy nem csak étkezési időben tartózkodtunk itt, hanem az estéink egy részét is ott töltöttük el. A konyha maximálisan felszerelt mindenféle háztartási eszközzel, 2 tűzhellyel, 3 hűtővel. Saját szekrénykével, és egy hatalmas asztallal.
Amúgy az egész kollégium jól felszereltnek mondható. Az edzőteremtől a mosókonyhán át, a szaunáig, szoláriumig minden megtalálható benne. Három terasszal is rendelkezik. Az egyik, a legnagyobb a 2. emeleten található, ahol jó időben szívesen napfürdőztünk. A 8. emeleten lévő teraszokról gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé a belvárosra.
A megérkezésünk utáni napon jelentkeztünk a fogadó intézménynél, ahol tájékoztatást kaptunk a különböző kurzusokról, szemináriumokról, gyakorlatról illetve magáról az iskoláról. Az első 2 hétben egy nyelvtanfolyam volt, amelyen a koordinátorunk tanácsára nem vettünk részt, mivel ő úgy ítélte meg, hogy a nyelvi ismereteink megfelelőek az órákon való aktív részvételhez. A kurzus utolsó napján azért megjelentünk, ahol bemutatkoztunk és megismerkedtünk a társainkkal. Ebben az intézményben velünk együtt 35 külföldi diák tartózkodott, akik szintén egy másik országból érkeztek. Pl.: Belgium, Németo., Lengyelo., Cseho., Litvánia, Észto., Portugália, Spanyolo., stb. Az intézmény hallgatói önkormányzata egy fogadást tartott a számunkra.
A félév 2005. 02. 14-én kezdődött, amikor megkezdődött az aktív tanítás. Magunk választhattuk ki, hogy milyen előadásokat és szemináriumokat szeretnénk látogatni. Nagy segítség volt számomra az intézmény honlapja, mivel minden aktuális információt naprakészen meg lehetett találni rajta. A 4 hónap folyamán a következő tanórákon, ill. kurzusokon vettem részt: Deutsch als Zweitesprache/ Deutsch als Fremdscprache (Német, mint második nyelv/Német, mint idegen nyelv, Deutsche Literatur (Német irodalom), Grammatik (Nyelvtan), Musikerzihung (Ének-hangképzés), Willkommen Europa- Modul (Üdvözlet Európában), Intensivkurs Deutsch (Nyelvtanfolyam német), Deutschkurs fur Fortgeschrittene (Német nyelv haladóknak), Österr. Kultur und Landeskunde m. Exkursionen (Osztrák kultúra és országismeret), ill. Schulpraktische Studien (Iskolai tanítási gyakorlat).
Az egyik legérdekesebb és legmozgalmasabb szeminárium az országismeret óra, mely során megismerkedhettünk Ausztria történetével, kultúrájával és a többi erasmusos diák országának a helyzetéről a második világháborúban. Ezen óra keretein belül eljuthattunk olyan helyekre, ahová az átlag emberek nagy része nem. Pl.: A Természettudományi Múzeum tetejéről vethettünk pillantást Bécs belvárosára, illetve a kulisszák mögé is bejuthattunk, ahol tudományos munkát végeznek, és megnézhettük a város "második legnagyobb temetőjét". Ez különösen érdekes, meglepő és elrettentő volt, mivel különböző korú, nemzetiségű emberek csontjait láthattuk kategorizálva. A szeminárium vezetője kirándulást is szervezett nekünk az Ausztria történelméhez kapcsolódó helyekre. Így jutottunk el Csehországba, Cesky Krumlovba egy két napos túra keretében.
A gyakorlatot egy ún. Hauptschule-ban töltöttem, ami a magyarországi felső tagozatnak felel meg. Az osztrák iskolarendszer bizonyos mértékben eltér a nálunk megszokottól. Az első gyakorlati napon mi is meg voltunk lepődve, amikor 14 évesekkel találtuk szembe magunkat. De úgy gondolom, hogy a feladatot sikeresen végrehajtottuk. Ez az iskola több szempontból különleges volt. Az egyik szembetűnő különbség, hogy ez az iskola a kooperatív módszert alkalmazza, amelynek több fő tulajdonsága van, a gyerekek különbözőssége miatt. Mint köztudott Ausztriában, főként Bécsben rengeteg a kisebbség. Nagy számban megtalálható a török, a hajdani Jugoszlávia utódállamaiból jövő népek, macedón, stb. kisebbségek. Éppen ezen okból kifolyólag az oktatás módszerét az adott körülményekhez kellett igazítaniuk. Sok esetben a gyerekek nem ismerik eléggé a német nyelvet, és egyértelműen ez okozza a legnagyobb nehézséget. Számukra plusz órában történik a nyelv ismeretének és használatának elsajátítása, javítása. Ebben az intézményben olyan tanulók is helyet kaphatnak, akiknek egy adott tantárggyal nehézségei vannak. Éppen ezért a tanároknak többnyire háromféle feladatsort kell egy adott óra anyagához összeállítani, ill. a dolgozatoknál is hasonlóképpen. Eme dolgok indokolják, hogy az órák többnyire ún. "TEAM-teaching" keretein belül zajlanak, amikor egyszerre akár 3 tanár is az osztályban tartózkodik. A szereposztás a következő: egy tanár tartja az órát, a másik kettő pedig figyel, segíti a gyerekeket a feladatmegoldásban stb.. Tanítási gyakorlataink során (AHS) számos esetben találkoztunk azzal a szomorú ténnyel, hogy a pedagógusok saját maguk sincsenek tisztában a különböző módszerekkel, vagy azzal, hogy a módszer kinek a nevét jegyzi. Megdöbbenve figyeltük a különböző órákat, hogy mennyire eltér pl.: a tanagyag, a munkatempó, egy-egy téma feldolgozásának időtartama a Magyarországon megszokottakhoz képest. Ez többnyire minden tantárgynál megnyilvánult. A szakvezetőnk jóvoltából mi is résztvehettünk a diákoknak szervezett kirándulásokon. Így jutottunk el Bécs legnagyobb kertészetébe, ill. Mauthausen-be, ahol egy volt koncentrációs tábort látogattunk meg. Hátborzongató volt. Több tanórát tartottunk, történelem és nyelvtan témakörben. Ezen kívül egy projektmunkában is részt vettünk, irányító szerepkörben. A gyerekek elfogadtak bennünket, és úgy érzem, hogy semmi féle hátrányunk nem származott a más anyanyelvből.
Eme négy hónap nagyon a szívemhez nőtt és bevallom őszintén, az elején nem igazán találtam a helyem újra itthon. Rengeteg ismeretséget kötöttünk, bátran ki merem jelenteni, hogy egy-egy esetben igazi barátságot. Mindenképpen szeretném megemlíteni azokat, akikkel egy kollégiumban laktunk, főként egy mongol lányt Ugimoont és egy német fiút, Patrikot. Nekem korábban is és most is csak jó tapasztalataim voltak az osztrákokkal kapcsolatban. Ahol tudtak, ott maximálisan segítettek. Ha Bécsre gondolok, elsőként mindig az jut eszembe, hogy mennyi különféle ember, nemzetiség él ott. Szerintem ez nem baj, így lesz kerek és egész a világ.
Egész idő alatt adták magukat a helyzetek és egyre aktívabban tudtunk részesei lenni a társadalmi életnek. Egy véletlen folytán jutottunk el egy diákszövetséghez, vagy klubhoz, melynek már a neve is árulkodik a kötődéséről: Széchenyi klub. A Bécsben élő magyar diákok részére, egy magyar származású, de osztrák állampolgárságú egyetemista hozta létre. A létszám nem volt nagy, de a lelkesedés a találkozásokkor, filmvetítésekkor annál inkább.
Úgy érzem hasznomra vált az, hogy külföldön hosszabb időt eltölthettem. Mindenképpen sokat nyertem vele. Önállóságot, tapasztalatot, nagyobb látókört, és persze a Zsuzsi személyében egy barátot.
Bécs, Ausztria – Lampérth Zsuzsanna
Tanító szakos, német műveltségterületes hallgatóként felkeltette érdeklődésemet az Erasmus/Socrates hallgatói mobilitási program. Arra gondoltam, ki kellene használni ezt a lehetőséget, mivel nagymértékben elősegíti a nyelv használatát, tanulását. Pályázatom elfogadásra került, s így szeptember 5-én csoporttársammal Bécsbe indultunk.
A bécsi Pedagógiai Akadémiát 1996-ban alapították, és jelenleg a legnagyobb az országban. Alsó és felső tagozatos tanárképzés, valamint továbbképzés folyik az intézményben. Részt vesz az EU SOCRATES programjában, és 40 tanárképzési intézménnyel áll kapcsolatban, köztük a Kaposvári Egyetemmel. Az Erasmus-hallgatókkal a nemzetközi iroda foglalkozik.
A bevezető heteket Elisabeth Buxbaum, Sissy tartotta. Ez a kurzus minimális nyelvismereti képzést foglal magában, elősegíti közös programokkal azt, hogy a csoport jobban megismerje egymást (pl. városnézés). Megismerhettük a város nevezetességeit, a tipikus bécsi életmódot, hogyan vásároljunk be a Naschmarkton, mit hol találunk, hova érdemes menni a szabadidőnkben, voltunk múzeumokban, a Lainzer Tiergartenben, sőt, az Operában is részt vettünk egy idegenvezetésen.
Szeptember 26. a Nyelvek Európai Napja. A Pädak is megrendezi a nyelvek napját, a nemzetek tantermekben kapnak helyet, és a saját nyelvükön adnak elő egy kis jelentet, majd megkérdezik a jelenlévő embereket, hogy mit értettek meg az egészből. Aztán megkapják a szöveget német nyelven. A résztvevők feladata az is, hogy egy-egy nyelvtani problémát megvitassanak a német ajkúakkal – a mi feladatunk a melléknevek fokozásának összehasonlítása volt a magyar és német nyelvben. Nagyon érdekes nap volt, elég sokan bejöttek megnézni a műsorunkat. Délután a különböző nemzetek ételeit lehetett megkóstolni, a magyar pulton borszőlő, kőrözött és pusztasaláta csábította a résztvevőket.
A bécsi Pedagógiai Akadémiát 1996-ban alapították, és jelenleg a legnagyobb az országban. Alsó és felső tagozatos tanárképzés, valamint továbbképzés folyik az intézményben. Részt vesz az EU SOCRATES programjában, és 40 tanárképzési intézménnyel áll kapcsolatban, köztük a Kaposvári Egyetemmel. Az Erasmus-hallgatókkal a nemzetközi iroda foglalkozik.
A bevezető heteket Elisabeth Buxbaum, Sissy tartotta. Ez a kurzus minimális nyelvismereti képzést foglal magában, elősegíti közös programokkal azt, hogy a csoport jobban megismerje egymást (pl. városnézés). Megismerhettük a város nevezetességeit, a tipikus bécsi életmódot, hogyan vásároljunk be a Naschmarkton, mit hol találunk, hova érdemes menni a szabadidőnkben, voltunk múzeumokban, a Lainzer Tiergartenben, sőt, az Operában is részt vettünk egy idegenvezetésen.
Szeptember 26. a Nyelvek Európai Napja. A Pädak is megrendezi a nyelvek napját, a nemzetek tantermekben kapnak helyet, és a saját nyelvükön adnak elő egy kis jelentet, majd megkérdezik a jelenlévő embereket, hogy mit értettek meg az egészből. Aztán megkapják a szöveget német nyelven. A résztvevők feladata az is, hogy egy-egy nyelvtani problémát megvitassanak a német ajkúakkal – a mi feladatunk a melléknevek fokozásának összehasonlítása volt a magyar és német nyelvben. Nagyon érdekes nap volt, elég sokan bejöttek megnézni a műsorunkat. Délután a különböző nemzetek ételeit lehetett megkóstolni, a magyar pulton borszőlő, kőrözött és pusztasaláta csábította a résztvevőket.
Gyakorlat
Szeptember 30-án felvettük a kapcsolatot a gyakorlatvezető tanárral, Elisabeth Waschakkal, akit személyesen kellett megkeresnünk és megbeszélni vele a hospitációt. A gyakorlat két modulos hétből állt, két hét októberben, kettő pedig november végén, december elején (2005.10.03-14, valamint 11.21-12.02). Az iskola a 16. kerületben található, a Grundsteingasse 48. alatt. Nagyon örültünk, hogy lehetőségünk volt részt venni a gyakorlaton, mert így lehetőségünk volt összehasonlítani a német és a magyar oktatási rendszert, sőt még taníthattunk is, ami felejthetetlen élmény volt számomra. 32 órán kellett részt vennünk a 4 hét alatt, és az utolsó héten tanítottunk. Az órát Magyarország köré építettük, az ötletem az volt, hogy Mátyás királyról szóljon az olvasmány, mivel szoros kapcsolatban állt Béccsel. Az eredmény komplex lett, egy kis rész szólt Magyarország földrajzáról, kis rész Mátyás életéről, majd szövegfeldolgozás következett; a "Mátyás király és az öregember" című olvasmányé.
Az iskola különlegessége az, hogy 90%-ban idegen ajkú gyerekek tanulnak ott, a legtöbb tanuló török, illetve szerb-horvát nemzetiségű. Elkülönül az alsó és felső tagozat, (Volksschule és Hauptschule), mi a Hauptschuléban hospitáltunk. A gyerekek nagyon kedvesek voltak és együttműködőek. A kötelező tanításon kívül tartottam órarészletet, a gyakorlatvezető meg is dicsért érte. Frau Waschak mindenben a segítségünkre volt, elmagyarázta az osztrák oktatási rendszer lényegét, megbeszéltük a hasonlóságokat, illetve a különbségeket a magyar oktatási rendszerhez képest. Furcsa volt, hogy nem kötelező az óvoda, és hogy ekkora különbségek vannak a tanulók között a teljesítmény alapján. A jobb képességű tanulók gimnáziumba mehetnek a Volksschule után, míg a gyengébbek és általában az idegen ajkúak mennek tovább a Hauptschuléba. Az iskola 6 éves kortól kötelező, azoknak is, akik nem beszélik a német nyelvet, így fordulhat elő az, hogy az idegen anyanyelvű gyermekek hátrányos helyzetbe kerülnek az osztrákokkal szemben. Az óvoda sokat segíthetne ezeknek a gyerekeknek a beilleszkedésben és a szociális viszonyok elsajátításában. Egy órát töltöttünk az alsó tagozat osztályában is, ami eléggé érdekes volt számomra, mert a gyerekek nem vonalas füzetbe tanultak írni, hanem sima füzetbe, a betűkből pedig egyfajta sormintát készítettek. Kész mondatokat írattak velük a tanítók, amelyben olyan betűk is szerepeltek, amit még a gyerekek nem is ismertek. Az osztálytermekben általában két tanító/tanár van, az egyik, aki tanít, a másik az integrált gyerekekkel foglalkozik. Egyes osztályokban jelen van egy harmadik tanár is, aki a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozik.
A gyakorlat abban is eltért az itthonitól, hogy a gyakorlati képzés idején nem kellett előadásokat, illetve szemináriumokat látogatni.
Hétköznapok
Felvett tantárgyaink a következők voltak: német nyelvtan, gyermekirodalom, német didaktika, bevezetés az irodalomba, bevezetés a nyelvtudományokba, a középkor irodalma. Ezen kívül kötelezően részt kellett venni az Erasmus-hallgatók számára szervezett nyelvi órákon, amit Frau Renate Krippel tartott, valamint péntek délutánonként országismereti óránk volt Thomas Bauerrel. Rengeteg sportolási lehetőség van az iskolában (aerobic, kosárlabda, röplabda, úszás, stb.)
Fotótanfolyamon is részt vettem, ami nagyon jó volt, sokat tanultam a fényképezésről, fotóztunk, és magunk hívtuk elő a filmeket, valamint a nagyítást is önállóan végeztük.
A Pädak több kirándulást is szervezett az Erasmus-hallgatók számára: Chesky Krumlov-ba októberben és Grazba decemberben. Az csehországi kiránduláson nem vettünk részt, mert elég költséges lett volna. A grazi kirándulás kedvezményes árú volt az újonnan csatlakozott EU-tagállamokból jött hallgatók részére, amelyen mi is részt vettünk. Egy ifjúsági szálláson aludtunk. Három napig tartózkodtunk Grazban, ez alatt részt vettünk egy városvezetésen, megnéztük euróra legnagyobb fegyvergyűjteményét, az adventi vásárt és a híres Schlossberget.
A kollégiumunk a Hainburgerstrassén, a 3. kerületben (Landstrasse) volt. A csoportunkból többen is laktak itt, velük jól összebarátkoztunk, sok közös programot szerveztünk: moziba, színházba, táncolni mentünk.
Az iskola különlegessége az, hogy 90%-ban idegen ajkú gyerekek tanulnak ott, a legtöbb tanuló török, illetve szerb-horvát nemzetiségű. Elkülönül az alsó és felső tagozat, (Volksschule és Hauptschule), mi a Hauptschuléban hospitáltunk. A gyerekek nagyon kedvesek voltak és együttműködőek. A kötelező tanításon kívül tartottam órarészletet, a gyakorlatvezető meg is dicsért érte. Frau Waschak mindenben a segítségünkre volt, elmagyarázta az osztrák oktatási rendszer lényegét, megbeszéltük a hasonlóságokat, illetve a különbségeket a magyar oktatási rendszerhez képest. Furcsa volt, hogy nem kötelező az óvoda, és hogy ekkora különbségek vannak a tanulók között a teljesítmény alapján. A jobb képességű tanulók gimnáziumba mehetnek a Volksschule után, míg a gyengébbek és általában az idegen ajkúak mennek tovább a Hauptschuléba. Az iskola 6 éves kortól kötelező, azoknak is, akik nem beszélik a német nyelvet, így fordulhat elő az, hogy az idegen anyanyelvű gyermekek hátrányos helyzetbe kerülnek az osztrákokkal szemben. Az óvoda sokat segíthetne ezeknek a gyerekeknek a beilleszkedésben és a szociális viszonyok elsajátításában. Egy órát töltöttünk az alsó tagozat osztályában is, ami eléggé érdekes volt számomra, mert a gyerekek nem vonalas füzetbe tanultak írni, hanem sima füzetbe, a betűkből pedig egyfajta sormintát készítettek. Kész mondatokat írattak velük a tanítók, amelyben olyan betűk is szerepeltek, amit még a gyerekek nem is ismertek. Az osztálytermekben általában két tanító/tanár van, az egyik, aki tanít, a másik az integrált gyerekekkel foglalkozik. Egyes osztályokban jelen van egy harmadik tanár is, aki a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozik.
A gyakorlat abban is eltért az itthonitól, hogy a gyakorlati képzés idején nem kellett előadásokat, illetve szemináriumokat látogatni.
Hétköznapok
Felvett tantárgyaink a következők voltak: német nyelvtan, gyermekirodalom, német didaktika, bevezetés az irodalomba, bevezetés a nyelvtudományokba, a középkor irodalma. Ezen kívül kötelezően részt kellett venni az Erasmus-hallgatók számára szervezett nyelvi órákon, amit Frau Renate Krippel tartott, valamint péntek délutánonként országismereti óránk volt Thomas Bauerrel. Rengeteg sportolási lehetőség van az iskolában (aerobic, kosárlabda, röplabda, úszás, stb.)
Fotótanfolyamon is részt vettem, ami nagyon jó volt, sokat tanultam a fényképezésről, fotóztunk, és magunk hívtuk elő a filmeket, valamint a nagyítást is önállóan végeztük.
A Pädak több kirándulást is szervezett az Erasmus-hallgatók számára: Chesky Krumlov-ba októberben és Grazba decemberben. Az csehországi kiránduláson nem vettünk részt, mert elég költséges lett volna. A grazi kirándulás kedvezményes árú volt az újonnan csatlakozott EU-tagállamokból jött hallgatók részére, amelyen mi is részt vettünk. Egy ifjúsági szálláson aludtunk. Három napig tartózkodtunk Grazban, ez alatt részt vettünk egy városvezetésen, megnéztük euróra legnagyobb fegyvergyűjteményét, az adventi vásárt és a híres Schlossberget.
A kollégiumunk a Hainburgerstrassén, a 3. kerületben (Landstrasse) volt. A csoportunkból többen is laktak itt, velük jól összebarátkoztunk, sok közös programot szerveztünk: moziba, színházba, táncolni mentünk.
Wien
A várost már a bevezető hetek alatt sikerült feltérképezni. A közlekedés rendkívül gyors, pillanatok alatt eljut az ember bárhová. Bécs egyike Európa legszebb városainak, komoly kihívást jelent minden egyes nevezetesség felkutatása és megtekintése. Felkerekedtünk, és megpróbálkoztunk vele. A legjobban nekem a következő helyek tetszettek: az Opera, a Duna-sziget, az első kerület, a híres-nevezetes Stefll, azaz a Stephansdom, a Hundertwasserhaus, a Wiener Fernwärme és a bécsi erdő.
Nagyon sok élménnyel gazdagodtam a kinntartózkodás során. Azt gondolom, hogy ez a program kitűnő lehetőséget teremt arra, hogy a hallgatók fejlesszék a nyelvtudásukat, más kultúrákat, szokásokat ismerjenek meg, valamint segít az önállósodásban is.
